Dunántúli Napló

Hiába volt a fogadkozás! Hiába hittem annak, aki az én szavazatomnak (is) köszönhetően engem képvisel. Hiszen ha mi nem szavazunk, ő nem ül ott és nem ígérhet mindenfélét. Nekem eszembe jutna, ha olyan beosztásban lennék, ahol ígérhetek. Mindenfélét, mindennap. A tanulók várják a diákigazolványt, hogy ne kelljen ötezer-négyszáz forintért felnőttbérletet venniük. Ne kelljen a könyvtárban és a múzeumban felnőttjegyet váltaniuk. És ne kelljen szégyenkezniük, amikor megkérdik: te diák vagy? Nem, nem vagy az! – foghatják rájuk, ugyanis nincs semmi a kezükben, amivel a tényt igazolhatnák. Csak az ígéret van.
Szeretném látni annak a köztisztviselőnek a nevét, aki kiszámolta nyáron a dolgokat, és politikus főnöke elhitte neki: szeptemberre mindenkinek lesz igazolványa. Október közepe van. Hullanak a levelek, de a fejek még nem. Nem értem, miért nem? Játsszunk komolyan. Mondjon le az illetékes! vissza